Az eredmények a nyílt forráskódú technológiába vetett bizalom növekedését mutatják, melyben a program forráskódja szabadon elérhető és módosítható. A nyílt forráskód szószólói azzal érvelnek, hogy ez a technológia sokkal gazdaságosabb megközelítést kínál hosszútávon, mint a tulajdonosi operációs rendszerek és szoftverek.

A felmérésben résztvevő 182 fő az állami szektor minden területét képviselte. A megkérdezettek 35%-a azt válaszolta, hogy a nyílt forráskód már részleges vagy kiterjedt használatban van a szervezetükön belül, 14% fontolgatja a használatát, 9% éppen tesztelte a nyílt forráskódú megoldásokat, 3% pedig a különböző opciókat értékelte.

Azonban még számos szervezet áll a nyílt forráskód bevetése előtt, mivel a válaszadók 34%-a azt válaszolta, hogy még nem használják.

A webes alapú alkalmazások rendelkeznek a legnagyobb potenciállal, és a válaszadók 25%-a olyan alkalmazásokként jellemezte ezeket, melyek a legjobban illenek a nyílt forráskódú megoldásokhoz. Ezt a PC alkalmazások követték 17%-kal, majd a szerver- és kész alkalmazások 14%-kal, a rendelésre készített rendszerek 13%-kal és az állami szektorra irányuló alkalmazások 9%-kal (mint pl. bevétel beszedés).

A válaszadók által megállapított, a nyílt forráskódhoz kapcsolódó előnyök közül a legjelentősebbnek a költségmegtakarítást ítélték (26%). Ezt követte a gyártófüggőség csökkenése (21%), majd a rugalmasság (19%). Ezek mellett a fejlesztés sebessége, a biztonság és interoperabilitás szintén magas „helyezést” értek el (egyenként 9%).

Azonban vannak a nyílt forráskód implementációjának határai is. A válaszadók 22%-a úgy vélte, hogy a legnagyobb problémát a támogatással és karbantartással kapcsolatos aggodalmak okozzák, illetve kevesebb technikai szakember ért olyan szinten a nyílt forráskódhoz, mint a tulajdonosi rendszerekhez. Ez szorosan kapcsolódik az implementációval kapcsolatos veszélyekhez, amit 17% vélt a legnagyobb akadálynak.

További akadályok közé tartoznak a technikai szaktudás hiánya (12%), az interoperabilitással kapcsolatos kérdések (11%), a szállítói „zsákutca” problémája (10%), a nem bizonyított üzleti igény (8%) és a megbízhatósággal kapcsolatos kételyek (6%).