Ha feltételezzük, hogy a jóslások igaznak bizonyulnak, a vita egyből arra irányul, hogy hogyan néz majd ki a Microsoft-Yahoo „keverék” vállalat, és a Microsoftnak mit kell majd tennie a valószínűsíthetően több mint 40 milliárdos felvásárlási ár igazolásáért.

Kötelező gyakorlatok a felvásárlás után

A kezdeti költségcsökkentés után a nagyobb méretre duzzadó vállalat valószínűleg „felturbózza” majd a Microsoft termékajánlatait, hogy azok a Yahoo felhasználókat is meggyőzzék. Ez problémásnak bizonyulhat, mivel a Yahoo felhasználók nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy a termékekért fizessenek.

A felvásárlás valós nyeresége azon múlik majd, hogy az új vállalat hogyan alakítja majd az ügyfelekkel való kapcsolatát, az alapján, hogy az emberek hogyan osztják meg az információt online, illetve hogyan használják a „Microhoo” termékeket és szolgáltatásokat. Ez új gondolkodásmódot igényel majd a Microsoft részéről, mely jelenleg bevételének legnagyobb részét a licenceinek megvásárlóitól szerzi, nem pedig olyan ügyfelektől, akik ingyenesen használják a termékeit.

A vállalat tovább kell majd folytassa személyes szoftverlicencelési üzletét, de hosszútávú, bizalmas kapcsolatot kell majd kialakítani az ügyfeleivel. A két stratégiai ötvözése azt kívánja majd meg a Microsofttól, hogy egy ún. személyazonosság-kezelő vállalattá váljon. Ezek a vállalatok létrehozzák, fenntartják, terjesztik online „személyiségünket”, sőt még rendelkeznek is ezzel. Úgy kell ezekre gondolni, mint a digitális világ észrevétlen és gyakran nem fizetett kiszolgáló-személyzete, melyek digitális hitelesítést, a levelezés kezelését, a VoIP hívások számára telefonközpontot nyújtanak, illetve univerzális online keresőszolgáltatásként funkcionálnak.

És ez itt a lényeg! Ahogy az újonnan létrejött vállalat az adatbázisait egymásba olvasztják, és ennek megfelelően működik, eddig még soha nem tapasztalt betekintést kap az ügyfelek online viselkedésébe és vásárlási szokásaiba. Amit teszünk (például ahová kattintunk), kapcsolatban lesz azzal, amit veszünk. Amire rákeresünk, egy hirdetésen keresztül követhető lesz, talán egészen a vásárlásig.

A személyazonosság-kezelés duopóliuma?

Ez kényelmetlenséget okoz majd. És a Microsoft nem az egyetlen vállalat, mely ebben érintett. Ahogy a Google befejezi a webes hirdetések elhelyezését kezelő DoubleClick felvásárlását, az új vállalat nem csak a keresőszolgáltatásokban lesz domináns, hanem egyben a vezető digitális marketing vállalattá is válik. A „DoubleGoogle” felhasználja majd, amit tud az emberek keresési szokásairól, hogy ezen felhasználókat célzottabb hirdetésekkel lássa el.

Az, hogy mindkét keverék vállalat ilyen mértékű betekintést kap majd a bizalmas digitális felhasználói információkba, ez a titoktartási problémák nagymértékű növekedéséhez vezet majd. A személyazonosság-kezelést végző vállalatoknak magasabb titoktartási szintet kell fenntartaniuk, mint amilyeneket a szoftver vagy keresőszolgáltatást nyújtó vállalatok. Mivel két nagyvállalat versenyez majd ezen a felemelkedő piacon, nem sok vállalatnak vagy versenytársnak jut majd hely. A digitális fogyasztói marketinget egy duopólium fogja majd meghatározni, a két személyazonosság-kezelő vállalat duopóliuma.

A titoktartással kapcsolatos legnagyobb kérdés mindkét felvásárlás esetén az, hogy mi történik majd az ügyfél-információk egybeolvasztott és növekvő adatbázisával. Mindezen információkat (személyes adatok, keresési szokások, e-mailek, beszélgetések, vásárlások Yahoo oldalakról, Microsoft Xbox Live gaming eredmények) felhasználják majd marketing célokra? Mennyi ideig tartják majd meg az információt? A Yahoo az adatokat 13 hónapig, a Google pedig 18 hónapig tartja meg. A két óriásvállalat megegyezik majd az adatok megosztásában?

Titoktartásra vonatkozó szabályok

Az utóbbi kérdés különösen fontos, mivel bármilyen szabályrendszer, melyet a két vállalat alkalmaz, akár formális módon vagy hallgatólagosan, a fennálló rendet határozza majd meg. Az Egyesült Államok jelenlegi titoktartási jogi vákuumát figyelembe véve, a duopólium ténylegesen meghatározhatná az Internet titoktartásra vonatkozó szabályait.

A Google vezérigazgatója, Eric Schmidt ezt a félelmet az alábbi mondatával fejezte ki a legjobban, akkor amikor a Microsoft a Yahoo felvásárlásáról beszélt: „reméljük, hogy bármi, amit tesznek, egybecseng az internet nyíltságával, bár ezt kétlem.” Természetesen ugyanezt el lehetne mondani a Google-lel kapcsolatban is.

Ahogy ezek a vállalatok a technológiai erőforrásaik nagyobb részét szentelik majd az adatbányászati innovációra, személyes információink hihetetlen mennyiségével rendelkeznek majd. Ha ehhez még több olyan adatot hozzáadnak, melyeket analitikusan olyan technikákon keresztül szereznek meg, mint az IP címek postai címeknek való megfeleltetése, vagy hitelkártya és pénzügyi számla adatok megfeleltetése a böngészési előzményekkel, ezek a vállalatok többet tudnak majd az internet felhasználók szokásairól, mint bármilyen más szervezet a világon, beleértve az Egyesült Államok kormányát is.

Egy ideális szerződés

Az ügyfelek őszinte és mély elkötelezettséget várnak el a két vállalatcsoport részéről a fogyasztói titoktartásra vonatkozóan. Jó lenne, ha mindkettőjük a fogyasztók érdekeit előtérbe helyező álláspontot fogadna el, egy olyat, ami nagyvonalúbb annál, amit bármilyen jogi rendszer megkövetel. Ezen vállalatoknak előre le kellene szögezniük, hogy mit fognak és mit nem fognak tenni az értékes fogyasztói információval.

Mennyi információt tartanak meg és mennyi ideig? Mit tesznek majd az információval? Milyen mértékben hajtanak majd végre adatbányászatot? A fogyasztóknak mi a választása? A személyes információt csak olyan célokra használják majd, melyekbe a fogyasztók előzetesen beleegyeztek? Megmutatnák az ügyfelek kérésére, hogy milyen személyes információt tárolnak, és talán törölnék is?

Ügyfélként valószínűleg mindenki a titoktartás iránti nagy elkötelezettség híve, mindkét vállalat esetén. Ha ennek eleget tesznek, akár még a General Motors-ot is megvehetik.