A Free Software Foundation a GPL 3-as verziójával a szabad szoftvereket szeretné védeni az új, közvetett korlátozásokkal szemben és a más licencekkel való kompatibilitáson is javítani kíván. Ismert fejlesztők és vállalatok politikai kérdést csináltak a GPL-ből, a nyílt forráskódú közösség és a nyílt forráskódú piac kettészakadásától tartanak.

A röviden GPL-nek nevezett General Public Licence a legtöbbet használt nyílt forráskódú licenc. A legkiemelkedőbb GPL szoftvernek a Linux rendszermagot tartják, de más számos alkalmazás is GPL licenc alatt áll, a GNU rendszereszközöktől a MySQL adatbázison át egészen a Typo3 tartalomkezelőig vagy a JBoss alkalmazásszerverig.

Az aktuális GPL 2-es verzió, ami Richard Stallman nevéhez fűződik (a Free Software Foundation (FSF) alapítója), a szabad szoftverek és nyílt forráskódú szoftverek (OSS) egyfajta szabványos licencévé vált. A fejlesztők körében élvezett népszerűségért nem utolsósorban a Copyleft egyszerű alapelve felelős: aki saját szoftvert GPL kód alatt fejleszt ki, a forráskódot mindenféleképpen közzé kell tennie és mások rendelkezésére bocsátani.

Közben új kihívásokkal kell az FSF-nek szembenéznie. A szoftverszabadalmak és a Digital Rights Management ( DRM, az FSF következetesen Digital Restrictons Management névvel illeti) a nyílt forráskódú szoftver szabad használatát korlátozhatja közvetett módon. A más nyílt forráskódú licencekkel való kompatibilitás a növekvő használat miatt a vállalatok esetében egyre nagyobb problémává növi ki magát, mert gyakori igényként jelentkezik, hogy különböző licencű szoftvereket kombináljanak, anélkül, hogy licencjogi bizonytalanságba bocsátkoznának. Emellett a GPL leginkább az amerikai jogi viszonyokra szabott, ami a nemzetközi használatát megnehezíti.

A GPL 3-as verziója

A GPL 3-as verziójának év elején megjelent első tervezete hamar ellentmondásokat szült. A Linux szülőatyja, Linus Torvalds nyilvánosan kijelentette, hogy nem kívánja a Linux kernel esetében a GPL 3-as verzióját alkalmazni. Emellett kételyének adott hangot mindenekelőtt a DRM szigorú visszautasításával kapcsolatban, amely túlságosan a nyílt forráskódú aktivisták nézőpontjára épül.

Ez év júliusában a GPL 3-as verziójának második tervezete finomította a DRM-ről és szoftverszabadalmakról szóló pontokat, és pontosította a kompatibilitási kitételeket, anélkül hogy a GPLv3 karakterét alapvetően megváltoztatta volna. Itt is gyorsan megérkezett Torvalds kritikája, aki a GPLv3 szabályozásaiban a GPL szoftverek használatának túl erős korlátozását látja.

Időközben tovább folytatódik a heves vita. Egy nem hivatalos kérdőíves kutatás eredményei alapján, szeptember végén, a legtöbb Linux kernel fejlesztő visszautasította a GPL 3-as verzióját. Torvalds, aki maga nem töltötte ki a kérdőívet, kifejezetten dicsérte a régi GPL-t és ismét kifejezte ellenvetését az új verzióval szemben. Az FSF egy nyilatkozatában azon fáradozott, hogy a Kernel fejlesztőinek kritikáját csökkentse. A Linux Verband (a Linux és nyílt forráskódú piacon tevékenykedő vállalatok németországi szövetsége) az FSF és a GPLv3 ellenzői közötti, még le nem zárult nyilvános vitában, közvetítő szerepre vállalkozott.

Vitás pontok

Az FSF ezt másképp látja: mit ér az a szabadság, amit a GPL nyújt egy szoftver használójának, amikor ezt a szabadságot egyidejűleg a szabadalmi igénypontok korlátozzák? Bernhard Reiter a Free Software Foundation Europe-tól nem tudja értelmezni ezt az egész felhajtást a szabadalmi törvény körül: „Már a 2-es verzió is tartalmazott szabadalmi záradékot, ami implicit módon a szabadalmi törvényből származó korlátozások alól való mentességet eredményez, abban az esetben, ha egy szoftvert GPL alá helyeznek.” A GPLv3 ezt a szabályozást csupán világosabbá tette. Erre a következőképpen válaszolt az FSF: „A feltételezésekkel szemben, a GPL 3-as verziója nem vezet ahhoz, hogy egy vállalat a teljes szabadalmi portfólióját elveszítse.” A licenc pusztán azt tiltja meg, hogy egy GPL licensz alatt álló szoftver felhasználóit saját szabadalom megsértése miatt felelősségre vonják.

A DRM esetében nyilvánvalóbb az ellentmondás. Egy készülék esete jól példázza a konfliktust: a TiVo egy digitális videó, amin Linux fut. Ahogyan ezt a GPL megköveteli, a gyártó a rendszer forráskódját nyilvánossá tette. Persze csak olyan kódot hajt végre a készülék, amit a gyártó digitálisan aláírt. Ennek az a következménye, hogy a felhasználó ugyan a saját elképzelése alapján tudja bővíteni a rendszert, de az így létrejött szoftver a TiVo hardveren már nem fut. Az FSF alapítója Stallman, és a jog professzora, Eben Moglen (aki egyben az FSF jogi képviselője is) szerint a GPL szellemisége szorulna háttérbe – ezt a véleményt sok nyílt forráskódú fejlesztő osztja. A GPL 3-as verziójának az ilyen jellegű technikai trükköket határozottan be kellene tiltania.

Torvalds, a Linux kifejlesztője, ezzel szemben így érvel: A TiVo joga, hogy saját maga eldöntse melyik szoftver fusson a hardverén. Az ő értelmezése alapján a GPL csupán azt követeli meg, hogy a szoftver szabad legyen, és ez igaz is példánkban: mindenki megnézheti a TiVo forráskódját, javíthatja és magának egy saját digitális videót készíthet. Csupán egy másik hardveren kell futtatni. Ezt nevezzük "tivoizálásnak" a TiVo elnevezés alapján. A tivoizálás megtiltása rosszabb, mint maga a tivoizálás, mivel ez csökkenti a GPL szoftver szabad használatát, mondta Torvalds. Az FSF szerint a TiVo DRM mechanizmusa ellenben a szoftver GPL által garantált szabad továbbterjesztési jogát korlátozza.

Nehéz kompromisszumra jutni ebben a kérdésben, nem utolsósorban azért, mert jelentős következményekkel járhat. Torvalds attól tart, hogy a DRM-ről szóló passzus bizonyos felhasználási módokra nem ad lehetőséget, gondolhatunk például mobil telefonokra, vagy WLAN készülékekre, ahol a szoftver arról gondoskodik, hogy a maximális térerőre vonatkozó törvényi szabályozást betartsa. Johannes Loxen a Linux Verbund-tól mindenekelőtt a "beágyazott készülékek” esetén lát lehetőséget a konfliktusra. A másik oldalról pedig nem minden fejlesztő fogad el olyan készülékeket, amelyeken az eredeti szoftver fut, és nem tud javított, saját verziót futtatni.

Mindemellett, ahogyan az FSF rámutat, egy alapvető ellentmondás van a DRM mint a digitális tartalom védelmező mechanizmus, és a szabad szoftver között. Egy olyan szoftver, ami például egy másolás ellen védett, digitálisan sugárzott videojelet le tud játszani, a forráskód rendelkezésre állása esetén, mindig megváltoztatható úgy, hogy a videóadatokat egyenesen a merevlemezre mentse, megkerülve ezáltal a másolásvédelmet. Milyen következménnyel jár ez? Bizonyos felhasználói területek alapvetően zárva maradnak a nyílt forráskód előtt, az elfogadottságuk a felhasználók körében akár csökkenhet is. Manapság már például lehetséges legális, CSS védelem alatt álló DVD-t Linuxon lejátszani. Éppen ezért az FSF politikai síkon harcol a DRM ellen.

Az a hév, amivel az FSF, és különösképp Richard Stallman újból és újból felszólal a Digital Restrictions Management ellen, a Digital Rights Management-hez való mérsékelt hozzáállást nem éppen teszi könnyen elképzelhetővé. Ebben a kérdésben is felrótták már az FSF-nek, hogy végül is egy politikai kérdést próbál a szoftverlicenc segítségével tisztázni.

Licenc zűrzavar

Mások, mint Torvalds, vagy pedig a Linux Verband persze egy teljesen más veszélyt látnak, és azzal érvelnek, hogy a két GPL verzió együttes létezése csak növeli a Licenc zűrzavart. Mivel egy sor olyan nyílt forráskódú projektről beszélhetünk, amik a kettes verziónál maradnak (akár amiatt, mert ellenzői a GPLv3-nak, vagy csak praktikussági okokból- annak érdekében, hogy a Linux kernelt a GPL 3-as verziója szerint alakítsák, minden egyes érdekelt fejlesztő hozzájárulására lenne szükség), ez a veszély nem elhanyagolható. Ha ezt a rizikót nem kellene vállalni, az új GPL iránti igény sem tűnne olyan fenyegetőnek.

Végül, egy teljesen más problémáról kell említést tennünk. Nyilvánvalóan vannak nehézségek a vita során. Noha az érdekeltek azt hangsúlyozzák, hogy csak egy tervezet miatt vitatkoznak, és a döntés még nem végleges, a vitabizottság tagjaira vetett pillantás elárulja, hogy az FSF-nek sok érdekeltet sikerült a maga oldalára állítani. Másrészről azt is lehet a FSF-től hallani, hogy például az európai szervezetek részvétele még nem megfelelő. Torvalds önmaga utasította vissza a GPLv3 kialakításában részt vevő jogász, Eben Moglen nyilvános meghívását. Az ő álláspontja a GPL 3-as verziójával kapcsolatban teljesen nyilvánvaló: egyáltalán nem érdekelt az FSF-el való tárgyalásban.