Az OSDL a CGL, vagyis a Linux szabványspecifikációk egy gyűjteménye kidolgozása során a nyílt architektúrák felé való elmozdulás úttörője volt. „Szerintem néhányan úgy gondolták, hogy a Carrier Grade ideje lejárt, megtörtént egy adott szint elérése, és ennyi,” mondta Weinberg. „Azonban ez a dinamikus piac egy kulcsösszetevője, és folyamatosan fejlődik, hogy teljesítse a konvergencia és egyéb új minőségi és szolgáltatási követelményeket." A következő interjúban Weinberg a CGL vállalatokon belül betöltött új szerepéről, és a virtualizációval, illetve blade szerverekkel való együttműködéséről beszélt. Emellett a Linux kernelben való fejlesztésekről is szólt.

SearchOpenSource.com: A mostani 3.2-es verziójú Carrier Grade Linuxot hol használják a vállalati adatközpontokban?

Bill Weinberg: A CGL elsősorban a telekommunikációban volt jelen. Kezdjük azt látni, hogy a klasszikus telefontechnológián kívül eső telekommunikációs és hálózati területek a Carrier Grade-re alkalmazásaik és platformjaik alapjaként tekintenek. Az űrtechnikai, védelmi, gyógyászati iparágak erre, mint megbízhatóbb alapra tekintenek, amire építhetnek.

A vállalatoknál küldetéskritikus, és üzletkritikus rendszerek karolják fel a Carrier Grade Linuxot. Ez egy lehetőség mind a központi mind a kiegészítő alkalmazások részére, ahol ma alapvetően sok klasztert használnak, amelyek alapszintű redundanciát nyújtanak, de például ahol nincs az aktív és inaktív szerverek közötti gyors átkapcsolási lehetőség vagy pedig hardver monitorozás integráció. Itt, a Carrier Grade által hozott többletredundancia és hardver jellemzők nagyon vonzónak bizonyulnak a Linux által ajánlottakon kívül.

A Carrier Grade Linux nem mozdul el a hagyományos architektúráitól (például alkalmazások) újak felé, mint például a bladek?

Weinberg: De igen. A Carrier Grade szerepének növekedését láthatjuk a blade szervereken alkalmazott beágyazott Linux példáján is. A blade futtathat mondjuk egy PowerPc architektúrát, tehát nem feltétlenül tekintenénk Carrier Grade-nek. Eddig a szerver felett lévő shelf controllert tekintették Carrier Grade-nek, de a rendszertervezésben egy újabb irányvonal inkább fentről lefelé szeretné elmozdítani.

Konferenciákon több olyan előadóval is találkoztam, akik a virtualizáció és a Carrier Grade Linux együttes alkalmazásának a hívei. Mi történik ezeken a területeken?

Weinberg: Általában a két téma akkor kerül együttes említésre, amikor virtualizált hardveren futó, nagy rendelkezésreállású rendszerekről van szó. Általában az emberek a virtualizált hardvert egyetlen rendszerként képzelik el, amin több operációs rendszer fut. És kezdetben ez is a helyes gondolkodásmód. Azonban, ahogy az IP alapú médiaszolgáltatások terjedésének tanúi lehetünk, mint például a telefon, a hang és egyéb médiatípusok, a telekommunikációs szolgáltatók és operátorok egyre inkább a Carrier Grade Linux architektúrák irányában vizsgálódnak.

A Carrier Grade jól szerepel a média átjáró (media gateway) szolgáltatásokban, így akár az összes tartalomszolgáltató szerver és telefonrendszer virtualizált szervereken is futhatna. Majd a terhelésmegosztás virtualizált szervereken keresztül történne, így egyetlen operációs rendszer példánynak, nem is beszélve a rajta futó alkalmazásról, sem kellene tudnia, hogy ez egyetlen hardveren fut-e, vagy pedig több hardver párhuzamosan szolgálja ki, esetleg több hardveren átívelő rendszer van alatta. Tehát a terhelésmegosztásra kiválóan alkalmas Carrier Grade Linux virtualizációval való párosítása nagy jelentőséggel bír. Nyilvánvalóan, a virtualizáció teljesítménynövelő. Az adott szolgáltatási minőség (QoS) nyújtásának nehézsége az állandóan és nagy mértékben változó terhelés egy olyan hálózaton, amely nem egy adott minőség szolgáltatására, hanem tárolásra és továbbításra lett tervezve. Ezt a virtualizáció Carrier Grade Linuxszal való párosításával lehet kiküszöbölni, amelyek természetes kiegészítői egymásnak.

Mi mutatja leginkább, hogy a Carrier Grade Linux jól illeszkedne egy vállalati IT környezetbe?

Weinberg: Vonzónak tűnik ha nagy adatközpont alkalmazásokra gondolunk több rendszerrel és nagy áteresztő képességgel, olyan helyeken, ahol ötkilences vagy hatkilences rendelkezésreállást kívánunk elérni. A Carrier Grade Linuxot a rendszer architektúrában eddig főként vezérlő szerepben alkalmazták. A feladata leginkább az volt, hogy a hálózati csomópontok és más erőforrások meghibásodáskori automatikus átkapcsolását (failover) irányítsa. Arra is volt már példa, hogy a Carrier Grade Linuxot a csomópontokon alkalmazzák (amelyek általában a hiba fő pontjai), ezáltal megbízhatóbbakká téve őket. A Carrier Grade megbízhatósága például a következő jellemzőiből adódik: gyors újrabootolás, jobb hardver interfész stb.

A Carrier Grade Linux számára kifejlesztett biztonsági technológiák a vállalatokhoz is betörnek majd?

Weinberg: Szerintem a Carrier Grade Linux biztonsági továbbfejlesztései párhuzamosan mozognak a vállalatokon belül zajló eseményekkel, de a hozzáférés csatornái gyakran különböznek a carrier környezetben. Néhány biztonsági igény a vállalati környezetben egyedi, mert ez olyan magánhálózatokon üzemel, ami különböző hozzáférési lehetőségekkel rendelkezik. Ennek ellenére, sok biztonsági igény keveredik azzal, ami most már a vállalatoknál jelen van. A biztonsági paradigmát a Carrier Grade 3.0-s specifikációi során vezették be, és jelenleg is tart a felülvizsgálata. A megbízhatósági tulajdonságok, amik most a Carrier Grade középpontjában vannak, közvetlenül a biztonsághoz kapcsolódnak. Az emberek hajlamosak arra, hogy a biztonságot a kívülről történő behatolások megakadályozásával azonosítsák, azonban a rendelkezésreállási garanciák kontextusában a denial of service típusú biztonsági problémák legalább ilyen fontosak.

A Carrier Grade elősegíti a Linux adaptálását a standard üzleti piacra?

Weinberg: Szerintem a Carrier Grade mindenre kiterjedő adaptálása van folyamatban .A szélesebb körű használatra vonatkozó adaptáció esetében láthattuk hogyan jutott el a Linux az ad hoc és „on-demand” jellegű kiegészítő használattól egészen az általános adatközpontbeli alkalmazásokig, a ténylegesen kritikus vállalati alkalmazásokig és legújabban az üzletkritikus alkalmazásokig. Ezen utóbbi trend kapcsán kezdik használni a Carrier Grade-et az alapvető hozzáférési és hálózati technológiákban. Itt éri el a Linux valószínűleg a legnagyobb piaci részesedését, mert a beágyazott modellek kb. 30-35%-át Linuxon szállítják. A Linux mindenhol előrelépést könyvelhet el, de ez nem mindig látható. A Linux be van ágyazva a vezeték nélküli routerekbe, mobil telefonokba, stb. Jó esély van rá, hogy minden alkalommal ahogy felvesszük a telefont, Carrier Grade Linuxot használunk. Legalábbis ez igaz nemzetközi hívásokra.

Hol jön a képbe a virtualizáció a Linux kernel fejlődésében?

Weinberg: Néhány verzióval ezelőtt már úgy kezelték a virtuális környezetet, mint bármely más kernel architektúrát. A közösség különböző tagjai (akár vállalati vagy technikai) egyetértenek, hogy a virtualizációval jó irányban haladnak. A virtualizáció a szabványos kernel fa része lett. Ez két okból is fontos kijelentés. Egyrészt megmutatja, hogy milyen gyorsan standard lett a virtualizáció, másrészt pedig azt is jelzi, hogy mekkora igény volt a kernel virtualizációjára. Olyan dolgot nem virtualizálnak, ami nem érett rá, és az igény azt mutatta, hogy a Linux mindenhol jelen van. A kernel közösség érettségét és előrelátását mutatja, hogy felkarolták a manapság az egyik legforradalmibb technológiát, a virtualizációt.