Ahhoz hasonlóan, hogy a UK National Archives elhitte, hogy az archiválás jobban működik az MS-OOXML-en keresztül, – amit egy nemrégi BBC Technology hírek cikk vizsgált részletesen – az olyan befolyásos csoportok is, mint a Gartner szintén bekapták a horgot.

A probléma a következő: ha ezek a konvertáló programok valóban képesek lennének arra, amit ígérnek, akkor feleslegesek lennének.

Amikor elkezdődött az ODF szabványosítási folyamata, a Microsoft meghívást kapott az abban való részvételre, de azt választotta, hogy inkább kimarad abból. Habár máig könyörögnek neki, hogy csatlakozzon a globális szabványosítási erőfeszítéshez, a Microsoft nem járul hozzá a többgyártós ODF-hez ötleteivel és javaslataival.

Ehelyett a Microsoft az MS-OOXML-re koncentrál, amit technikailag felsőbbrendűnek hirdet, és azt állítja, hogy sokkal szélesebbkörű jellemzőkkel rendelkezik. Azonban, ha a Microsoft állítása az ODF feletti technikai felsőbbrendűségről igaz lenne, akkor hogyan is lehetne őket tökéletesen egymásba konvertálni?

A Microsoft továbbra is fenntartja azt, hogy míg könnyű lett volna az ODF natív támogatása, az MS-OOXML-re kellett elmozdulnia, mert ez nyújtotta számára az egyetlen megoldást az irodai csomagja összes jellemzőinek felvonultatására. Azonban, ha a Microsoft maga nem képes arra, hogy a belső adatstruktúráját ODF formátumban reprezentálja a Microsoft Office csomagban, akkor egy külső konverziós program hogyan tudná ezt a feladatot az MS-OOXML-ből kiindulva végrehajtani?

Az előző kérdésekre az a válasz, hogy nem lehetséges a megvalósításuk, mivel két dolog nem lehet ugyanaz és különböző is egyszerre.

Ha a két formátum valóban képes lenne ugyanannak az adatnak a reprezentálására, akkor nem lenne ok az MS-OOXML létezésére. És akkor a Microsoft nem tudna kifogást találni arra, hogy miért nem használja az ODF-et natívan az irodai alkalmazásához.

Így a Microsoft hozzá kellett, hogy adjon további jellemzőket, hogy mindkét formátum különböző adatokat és funkciókészleteket reprezentáljon. Ez azt jelenti, hogy soha nem lesz lehetséges minden dokumentum konvertálása egyik formátumból a másikra.

Tehát a konvertáló programok ígérete csak üres ígéret. Ez egy rossz tréfa.

Ha az MS-OOXML felhasználói a Microsoft-specifikus funkciókat hasznosítják, akkor gyártófüggőséggel és termékfüggőséggel kerülnek szembe, mintha nem létezne nyílt szabvány vagy konvertáló program.

Annak érdekében, hogy az MS-OOXML felhasználók a nyílt szabványok legalább néhány előnyét hasznosításák, el kellene kerülniük a Microsoft-specifikus funkciók és jellemzők használatát, és a konvertáló program létező funkcionalitásán belül kellene maradniuk.

De honnan tudja egy felhasználó, hogy mely funkciók Microsoft-specifikusak?

A Microsoft Office eszköztárán nincsenek figyelmeztető feliratok, és nincs “csak ODF megfelelő funkciókat használjon” beállítása. Valójában még csak nem is támogatja natívan az ODF-et, mert a Microsoft jobban érdekelt a gyártói zsákutcában, mint a versenyben.

Az egyetlen hatékony módja annak, hogy a Microsoft Office felhasználói elkerüljék a függőséget az, hogy minden dokumentumukat ODF formátumban mentsék a Microsofthoz készült ODF kiterjesztés segítségével.

Másképpen fogalmazva: az egytlen módja, hogy ne kerüljünk függőségbe az MS-OOXML-lel az, ha nem használjuk. Mivel nem számít, hogy a Microsoft és az üzleti partnerei mit állítanak, a konvertáló programok függőségi helyzetet teremtenek, nem pedig elkerülik azt.