Newman a BinHost megalapításával egy addig ki nem használt rétegpiacot szolgált ki. „Akkor még sokkal többen használták a tulajdonosi listaszerver csomagokat, vagy más kereskedelmi termékeket,” mondta. „Kevés választási lehetősége volt az akkor induló vállalatnak, mely csak egy fórumot akart létrehozni magának, vagy azt non-profit céllal üzemeltetni.” Mivel Newman olyan nyílt forráskódú alkalmazásokat használt, mint a Mailman, képes volt arra, hogy megfizethető alternatívát nyújtson a szabványos kereskedelmi ár helyett. „A nyílt forráskódra a kezdetektől fogva bármely megoldás szükséges komponenseként tekintettünk. Ez a következtetés különböző szükségletekből eredt, ezek közül egyik a már korai működésben résztvevők szükséglete volt, egyikünk sem akart Windows értékesítővé válni. Egyikünk sem volt biztos abban, hogy a Windows képes arra, hogy vállalati szintű szolgáltatásokat nyújtú minőségi termékként működjön.”

Newman a BinHostot ehelyett Linuxra építette. „A tapasztalatunk ezzel kapcsolatban az volt, hogy a használatkész Linux megfelelően illett a hosztolási környezetbe, és nagyon kevés alakításra volt szükség. Így a Linux megközelítését választottuk, és ennek során hamarosan a nyílt forráskódú szoftver sűrűjében találtuk magunkat. Nagy Apache felhasználók lettünk, a BIND-dal és a Sendmaillel együtt, és ahogy a saját, illetve az ügyfelek szükségletei kialakultak, olyan termékek felé mozdultunk el, mint a qmail, a MySQL és a Mailman.” A Binhost az új szoftverek alkalmazásának megfontolása során a tulajdonosi alternatívák lehetőségét is megvizsgálta. „Nincs filozófiai ellenvetésem a tulajdonosi szoftverrel szemben,” mondta Newman. „Azonban, ha az én vállalatom szempontjából nézem, a tulajdonosi termékek nagyon drágák lennének. Még sosem mondtuk azt, hogy 'Igen, meg akarjuk vásárolni ezt az 5000 dolláros terméket ezekkel a nagyszerű jellemzőkkel.' Emellett tudtam, hogy a tulajdonosi termékek esetén gyártófüggőség alakulna ki. Ehelyett, például azáltal, hogy a qmailt használtuk, ha valami változtatásra volt szükségünk, csak programoznunk kellett, vagy találni valakit, aki elvégzi a frissítést, ezt mi alkalmazzuk, és így saját frissítéssel rendelkezünk. Az ilyenfajta funkcionalitás nem érhető el a zárt forráskódú szoftverrel.”

Newman pozitív tapasztalata a nyílt forráskóddal kapcsolatban megkönnyítette a BinHost választását akkor, amikor a vállalat a telekommunikációs (VoIP) szolgáltatások iparága felé is elmozdult, és amikor ismét a nyílt forráskódú szoftvereket részesítette előnyben a tulajdonosi szoftver helyett. Newman telekommunikációs vállalata, ami később egyesült a Baltimore Washington Telephone Company-val (BWTC), eredetileg Cisco hardverre épített, de amikor az első évben két különböző Cisco PIX eszköz nem működött, Newman rájött, hogy még egy olyan küldetéskritikus környezetben is, mint a telekommunikáció, jobb alternatívának bizonyul a nyílt forráskód, mint a tulajdonosi szoftverek. A Binhost a Cisco felszerelés nagy részét lecserélte, valamint a szoftvereket Asteriskkel, vagyis a Vyatta által támogatott nyílt forráskódú hálózati eszközzel és szokványos hardverrel szerelte fel. Newman elégedett volt az eredménnyel. „A támogatás, a szokványos eszközpark használatának képessége, illetve a stabilitás voltak a nyílt forráskódra való váltás legnagyobb előnyei. Az volt a tapasztalatunk, hogy a Cisco viszonylag törékeny volt, a Vyatta pedig jól működött. Most, ha egy router nem működik, csak egy újat kell vennem, amit elviszek az adatközpontba, ott csatlakoztatom, és futtatom. Ez valószínűleg nem tart tovább pár napnál, azonban a Ciscoval addig nem tudnánk a megfelelő működést biztosítani, amíg ők a rendelkezésünkre nem bocsátják az eszközparkot, vagy pedig egy mindig rendelkezésre álló eszközparkba kellene befektetnünk.”

Newman a Vyatta támogatását értékesnek találja. „A nyílt forráskóddal kapcsolatos legnagyobb kihívás szerintem a támogatás kihívása. Ha van valami probléma, akkor a megoldás leginkább attól függ, hogy ki tudjuk-e találni magunk, vagy az interneten meg tudjuk-e keresni.” Habár Newman a Vyatta támogatása felé fordult, leginkább a BinHostban és BWTC-ben használt más nyílt forráskódú szoftvereket részesíti előnyben. „Részben megoldottuk a problémát azzal, hogy a megfelelő embereket vettük fel. Ahogy növekszünk, tudom, hogy nem lesz elegendő csak egy potenciális munkatárs minősítésére támaszkodni. Olyan emberekre van szükségünk, akik tudnak önállóan gondolkodni, összetett problémákat megoldani, és megoldásokat keresni, még akkor is, amikor talán nem tudják, hogy honnan induljanak el. Nem lehetséges az, hogy egyszerűen csak egy könyvet levegyenek a polcról, fellepozzák a 296. oldalt és megtalálják, hogy az escape gombot kell megnyomni.”

A nyílt forráskódú szoftver használatának legnagyobb előnye Newman szerint a BinHost és a BWTC számára a szokványos hardver. „A nyílt forráskódú szoftver elválasztja a szoftvert a hardvertől. Az Asterisk használatával egy olyan telekommunikációs megoldást fejlesztettünk ki, ami bármikor, amikor szükségünk van rá, x86-os eszközparkra tud ráköltözni. A versenytársaink pedig egy több millió dollárba kerülő switch-et telepítenek, aminek sokkal nagyobb a kapacitása, de több millió dollárba kerül, és a versenytársak sem rendelkeznek több jellemzővel, mint mi. A szokványos hardverrel a méretezés is sokkal lineárisabb.”

Newman szerint, ha valaki nyílt forráskódra szeretné az üzletét építeni, akkor ne féljen a támogatási szerződésektől. ”Fontos, hogy azonosítsuk azt a komponenst, amitől a leginkább függünk, és ha van is valamilyen aggályunk, csak emlékezzünk arra, hogy a támogatási szerződések olcsóbbak a tulajdonosi szoftverhez képest.” Newman azt is nyilatkozta, hogy ha már korábban felfedezte volna a támogatási szerződések lehetőségét, időt és energiát takarított volna meg. „Még belegondolni is nehéz, hogy mennyi időt megtakaríthattunk volna a qmaillel. Hogy ezt elcserélném-e a tulajdonosiért? Nem valószínű, de az biztos, hogy hihetetlen sok időt töltöttünk vele. Ezért a tanácsom az, hogy kezdetnek elég, ha egy évre vásárolunk támogatási szerződést, és azt telepítjük. Itt fogjuk a legnagyobb különbséget tapasztalni. Amint ezt megtettük, nem akarunk majd változtatni.”