Az Európai Bizottság bejelentésének hatására – mely szerint megállapodás született a Microsofttal a régóta fennálló, versenyjoggal kapcsolatos csatában – valószínűleg megkönnyebbültek az Atlanti-óceán mindkét partján. Azonban talán ideje továbblépni. Míg a nyilvánosság nem tudja, hogy a két fél pontosan miben egyezett meg, a Bizottság nyilatkozatában találhatunk utalásokat.

A Bizottság nyilvánvalóan azt hiszi, hogy teljesen szabad hozzáférést szerzett a Microsoft munkacsoportszerver-protokolljaihoz, ami a nyílt forráskódú fejlesztők számára nyújt majd előnyöket. Ha a Bizottság a nyílt forráskód vagy a nyílt forráskódú fejlesztő kifejezéseket mégegyszer megemlítette volna a sajtónyilatkozatában, arra a következtetésre juthatnánk, hogy az ügy egyedüli lényege a nyílt forráskód volt. Azonban ha alaposan áttanulmányozzuk a Bizottság nyilatkozatát, azt láthatjuk, hogy bár lehet, hogy a Bizottság szerzői jogi és/vagy kereskedelmi titok szempontból hozzáférést szerzett a protokoll dokumentációjához, de ugyanez nem mondható el szabadalmi szempontból. A Bizottság nyilatkozatából érezhetően hiányzik annak a megerősítése, hogy a protokollokat implementáló nyílt forráskódú szoftver esetén nem kell majd a szabadalmak miatt aggódni. A Bizottság állításaiból tisztán látható, hogy nem oldotta meg a szabadalmi “egyenletet” azok számára, akik protokollokat implementáló nyílt forráskódú megoldásokat alkalmaznak:

“Kezdetben a Microsoft a licencelt információ felhasználásával fejlesztett szoftverből származó nettó árbevétel 5,95%-át követelte jogdíjként a titkos interoperabilitási információhoz és a szabadalmi licenchez való hozzáférésért, emellett visszautasította azt, hogy a licencet kompatibilissé tegye a nyílt forráskódú üzleti modellel.

A 2007. március 1-jén kiadott ellenvetési nyilatkozatban a Bizottság a Microsoft méltánytalan árazása miatt pénzbírságot helyezett kilátásba (IP/07/269). A Bizottság azt is kijelentette, hogy biztosítja, hogy a nyílt forráskódú fejlesztők hozzáférnek az interoperabilitási információ nem innovatív részeihez is (IP/05/673).

A két licenc mellett a Microsoft egy visszavonhatatlan ígéretet tesz, hogy nem lép fel szabadalmi követeléssel, ami esetlegesen az interoperabilitásra vonatkozó információhoz kapcsolódik a nem kereskedelmi nyílt forráskódú szoftver fejlesztési projektek ellen.

Ezek a rendelkezések biztosítják, hogy a Microsoft versenytársai a munkacsoportszerver-piacon – beleértve azokat, akik a nyílt forráskódú üzleti modellt követik – méltányos feltételek mellett férnek majd hozzá az interoperabilitási információhoz, mely nagyobb versenyhez és innovációhoz vezet a piacon.”

Igen, a nyílt forráskódú világ az interoperabilitási információhoz méltányos feltételek mellett fér majd hozzá, (kérdezzük meg a független nyílt forráskódú fejlesztőket, hogy hányan engedhetik meg maguknak a 15 000 dollárba kerülő hozzáférést) de a nyilatkozatban semmi sem utal arra, hogy a Bizottság felülkerekedett azon, hogy a Microsoft “visszautasította a licenc kompatibilissé tételét a nyílt forráskódú üzleti modellel”. Valójában arra számíthatunk majd, hogy a szabadalmi licenc nem lesz kompatibilis a legszélesebb körben alkalmazott nyílt forráskódú licenccel, a GNU GPL-lel.

Tehát a kérdés úgy hangzik, hogy mi az eredmény? A Bizottság úgy tűnik sikeresen rákényszerítette a Microsoftot, hogy tegye nyilvánossá a munkacsoportszerver-protokollokat mindenki számára, beleértve a nyílt forráskódú fejlesztőket is. Az is biztosítottnak tűnik, hogy az ilyen fejlesztők képesek lesznek a protokollok implementálására, legalábbis a szerzői jog és/vagy kereskedelmi titok szempontjából. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a Bizottság nem volt képes megváltoztatni a Microsoft állását a szabadalmakkal kapcsolatban azon kívül, hogy drasztikus mértékben csökkentette a Microsoftnak fizetendő jogdíj mértékét. (A kezdeti 5,95%-os átfogó jogdíj helyett 0,4%-os átfogó jogdíjban állapodtak meg, hirtelen azok a nagyon értékes Microsoft szabadalmak már nem is olyan értékesek.)

Tehát csak egy fél cipónk van, és talán ez a legjobb, amit a Bizottság el tud érni a törvények alapján, és a jelen körülmények között. Én személy szerint azt kívánom, hogy a Bizottság bárcsak körültekintőbben fogalmazott volna a nyílt forráskóddal kapcsolatban. A nyilatkozat félrevezető abból a szempontból, hogy a megegyezés nem oldja meg az összes problémát, vagy legalábbis a legnagyobbakat, melyek a nyílt forráskódot a protokollok implementálása során sújtják. Miért keltik azt az érzetet, hogy a Microsoft a nyílt forráskód barátja, amikor nyilvánvaló, hogy nem az? Alig várom, hogy lássam a szabadalmakkal kapcsolatos ígéret korlátait, melyekre utalásokat találhatunk a sajtónyilatkozatban, és azt, hogy a Microsoft ezekre hogyan építkezik majd.

Ha majd az összes megegyezés nyilvános lesz, többet tudunk majd. Ha most osztályozni szeretnénk a Bizottságot, akkor az erőfeszítése kapjon ötöst, a megvalósítás azonban csak négyest.