A kutatók tudják hogyan működnek a bürokratikus szervezetek, de sokkal kevesebbet tudnak arról, hogy hogyan irányítják magukat a nyílt forráskódú közösségek. Annak érdekében, hogy jobban megértsük a működésüket, Siobhán O'Mahony, a kaliforniai egyetem professzora és Fabrizio Ferraro, az IESE professzora egy közösséget vettek alapul, a Debiant, és ennek tanulmányozásán keresztül vontak le következtetéseket a nyílt forráskódú közösségekkel kapcsolatban.

A tanulmányban azért a Debiánt választották a nyílt forráskódú közösségek modelljeként, mert régóta jelen van, vezetősége pedig gyorsan változott, ami olyan irányítási problémáknak tette ki a közösséget, melyek csak egy bizonyos idő után jelentkeznek. Csak 13 év alatt a közösségnek 9 különböző vezetője volt.

A Debian egy szabadon elérhető operációs rendszer – alap programok és funkciók készlete, melyek a számítógép futásához szükségesek – , ami a Linus Torvalds által kifejlesztett Linux rendszermagot használja. A rendszermag a számítógép legalapvetőbb programja, ami a rendszererőforrásokkal kapcsolatos igényeket kezeli: lehetővé teszi, hogy több programot egyszerre futtassunk. Az iparági elemzők szerint a Debian a Linux disztribúciók piacán 25%-os részesedéssel rendelkezik, a Red Hat után másodikként. A Debian Linux disztribúció (ami több mint 9000 kódcsomagból áll) fejlesztéséhez a több mint 1000 Debian közösségi tag járul hozzá 40 országban. A Debian közösség nem értékesíti a létrehozott kódot, de több mint 150 gyártó kereskedelmileg terjeszti a projekt által létrehozott szoftvert. Ezért cserébe a Debian vállalati támogatást és eszközbeli adományokat kap legalább tíz vállalattól, melyek közül kettő az Egyesült Államok 500 legnagyobb vállalata közé tartozik.

A kutatók annak érdekében, hogy felfedjék a Debian irányításával kapcsolatos részleteket, minőségi és mennyiségi adatok felhasználásával azt vizsgálják, hogy ez a nyílt forráskódú közösség hogyan tervezte meg és implementálta az irányítási rendszerét a 13 év alatt. Az időkeretet négy, egymástól jól elhatárolható részre osztották: de facto irányítás, az irányítás megtervezése, az irányítás implementálása valamint az irányítás stabilizálása. A tanulmány alapján látható, hogy a közösség a de facto irányítási modellről olyan modellre váltott, amely a pozícióból fakadó hatalmat közvetlenül demokratikus eszközökkel integrálta, illetve azt is nyomon követhetjük, hogy a közösség tagjai ezután hogyan értelmezték a hatalmat.

Az első fázisban, a de facto irányítási rendszerben (1993-1997) a Debian alapítója mindenkor figyelembe vette a hozzájárulók véleményét, de a projekttel kapcsolatos döntések meghozatalakor mindig az ővé volt az utolsó szó. Amikor az alapító a hatalmat a megbízott helyettesre ruházta át, a Debian tagjai nem megfelelően értelmezték az új vezető vezetésről alkotott, tágabb értelemben vett fogalmát, és az autokratikus vezetés megbukott. Amikor a Debian tagjai beléptek a második szakaszba, vagyis az irányítás megtervezésébe (1997-1999), a fejlesztés mellett a pozícióból eredő hatalom korlátozására is nagy hangsúlyt fektettek, ezt a hatalmat a továbbiakban pedig demokratikus eszközökkel tudták ellenőrizni. Az irányítás megtevezésének gyakorlati megvalósítása azonban (1999-2003) többféle értelmezést hozott a projektvezető hatalmi szintjével kapcsolatban, mivel a demokrácia a változatosságot ösztönözte. Négy év implementáció után 2003-ban a hatalom új fogalma jött létre, a szervezeti vezetés. Ez az év jelentette az áttérést a megosztott hatalom értelemzésére, illetve a stabilizált irányítás szakaszára, ami túlélt egy kritikus tesztet, vagyis a vezető visszahívásának próbáját. 2006-ra létrejött a Debian alkotmánya. „Arra a következtetésre jutottunk, hogy a tagok a formális hatalom megosztásának alapját hozták létre, de azt demokratikus mechanizmusokkal korlátozták, melyek idővel további értelmezéseknek adtak helyet,” írta O'Mahony and Ferraro.

Elterjedt az a nézet, hogy a nyílt forráskódú közösségek tudásalapon működnek: a hatalmi pozícióba az arra érdemesek kerülnek. Azonban nem világos, hogy mit jelent ez az érdem: technikai hozzájárulást vagy szervezet-építést? Egy fejlesztő a következőket jegyezte meg a Debian 2001-es vezetői megválasztása során: „Sok fejlesztőt láttam már, aki jelentéktelen pozícióból a projekt jelentős személyiségévé nőtte ki magát.” Tehát felmerül a kérdés, hogy a jelentős kódbeli hozzájárulások garantálnak-e vezetői pozíciót?

A válasz a kérdésre, nem. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az adott személy technikai hozzájárulásainak mértéke nem feltétlenül garantálja a vezetői pozíciót projektvezetőként, projekt titkárként, vagy fejlesztői számlavezetőként. Annak ellenére, hogy előszeretettel alkalmaznak olyan vezetőket, akik nagyobb teret engednek a többi tag döntéseinek, idővel egyre fontosabbá válik a szervezet építésében való jártasság. Az egyszerűsítő, a közösségek tudásalapúságával kapcsolatos magyarázattal szemben azoknak a fejlesztőknek, akik a szervezetet felépítésében vesznek részt, nagyobb az esélyük arra, hogy a vezetőivé váljanak. A Debian közösségben az egyéni erőfeszítések informális összehangolása, illetve ezek hozzákapcsolása a közösségi célokhoz, kritikus szerepet játszik a vezetői szerepben, különösen a projekt érettebbé válásával.

A tanulmány eredményei betekintést nyújtanak abba, hogy a nyílt forráskódú közösségek hogyan alakítják ki a megosztott hatalomi modellt, illetve az irányítás modelljét, melyek a szervezeti elmélet alapvető kérdései. A demokratikus mechanizmusoknak köszönhetően a tagok alkalmazkodni tudnak a közösség irányítási rendszeréhez annak során, hogy megtanulják a vezetés és a hatalom értelmezését a közösség kontextusában. Az, hogy a tagok a megosztott hatalom értelmezése mellett maradtak, az eredeti elképzelést sokkal szélesebb körűvé tette.

Ez a tanulmány azon közösségek irányában nemrég kialakult nagy érdeklődésre válaszol, melyek elszántak a tudás megosztásában, a munkagyakorlatuk fejlesztésében, a foglalkozási identitás fenntartásában, és a társadalmi támogatásban. A tanulmány új fényben tünteti fel ezeket a közösségeket azáltal, hogy megmutatja azok hogyan tervezik meg és implementálják a hatékony irányítási rendszert. „Míg a technológia megváltoztathatta az ilyen csoportok képességét abban, hogy erőfeszítéseiket térben és időben összehangolják, még a legszilárdabb on-line közösségek sem védettek a jól ismert, általános szervezési elvekkel szemben,” írták a tanulmány szerzői.