A termékek közötti interoperabilitás tárgyalásakor az olyan korlátozó tényezők, mint a szabadalmak és licenc-egyezségek gyakran a háttérben maradnak. Ehhez hasonlóképpen, amikor szoftverszabadalmakról beszélünk, azok ellentmondásos természete a szellemi tulajdon álcája mögött rejtőzik. Ez szükségtelen zűrzavarhoz vezet, és tiszteletben tartja a szoftverszabadalmakat olyan országokban is, ahol az ilyen szabadalmak alapvetően törvényellenesek.

Nézzük Európát!

Néhány hónappal ezelőtt Európában megegyezést kötött az ügyben a Neelie Kroes versenyügyi biztos által képviselt Európai Bizottság és a Microsoft, mely utóbbinak trösztellenes ügyben tett fellebbezését a megegyezést megelőzően utasították el. A megegyezés utat engedett a szerverpiac további telítődésének, de ahelyett, hogy a Bizottság a szabványok használatához ragaszkodott volna, úgy tűnik, hogy a történet más irányt vett, melyet a nyílt szabványok helyett az interoperabilitás jellemez.

De várjunk csak! Mi a helyzet a Sambával és a GNU GPL-lel?

A Samba projekt, ami GPL licenc alatt áll, lehetővé teszi számos operációs rendszer számára, hogy kommunikáljon a Microsoft Windows-zal. Mivel a Windows mindenhol jelen van, ezért ez nagyon lényeges. Például a fájlmegosztáshoz és nyomtatómegosztáshoz kapcsolódó évekkel ezelőtt tervezett Microsoft protokollok nagyon elterjedtek. A protokoll-tervek egyike sem lett szabványosítva, illetve nem jelent meg nyilvánosan, így a kritikus szakadék áthidalásához a létező rendszerek elemzésére és modellezésére volt szükség. Ez a szabad szoftvert, például a GNU/Linuxot sokkal életképesebbé tetté a vállalatok terén.

Az Európai Bizottság megegyezésével egy nagy probléma jelenik meg. A létező rendszerek elemzése és modellezése során arra törekednek hirtelen, hogy azt, amire olyan sokan támaszkodnak, a szoftverszabadalmak (és ezáltal a jogdíjak) tárgyának tehessék ki. Ironikus módon Európa maga nem fogadja el a szoftverszabadalmakat, mégis úgy tűnik, hogy vakon elfogadta most azt, amihez a Microsoft ragaszkodik. Ezzel egy nagy veszélyforrás jelent meg, mégpedig annak a veszélye, hogy a szabványokat a háttérbe szorítják, valamint a döntő megegyezést decentralizálják.

Nézzük meg miért fontosak a szabványok, majd térjünk vissza a problémához. Nem valószínű, hogy a probléma eltűnik, hacsak az Európai Bizottság nem gondolja meg magát és változtatja meg döntését, amivel elismeri azt, hogy valamit félreértett.

Miért fontosak a szabványok?

A vállalatok rengeteg okból hasznosnak tarthatják a szabványokat. Az univerzális szabványok a fejlesztést sokkal könnyebbé teszik, és elősegítik az integrációt más technológiákkal. Azzal, hogy ragaszkodunk a szabványokhoz, biztosíthatjuk a kommunikációt más termékekkel. Az áthidaló megoldások tesztelése és tervezése helyett (mint például fordítók, vagy konverterek) minden kérdéses termékpár esetén, a tervezés során célszerű figyelembe venniük egy írott, nyilvánosan elérhető és állandó szabványt. Ez megkönnyíti mind a szoftverfejlesztő vállalatok mind a technológiát felhasználó vállalatok életét, azaz azokét, akik a terméket használják, és akik követelményei a leginkább számítanak.

Mi történik azonban akkor, amikor egy vállalat a nagyobb kontroll fenntartása miatt eltér a szabványoktól? A termék forintosítása attól függ, hogy képesek-e egyedi ajánlatot nyújtani (marketing nyelven ez a USP – unique selling proposition). A szabványok ezzel szemben az egységességről, nem pedig az egyediségről szólnak. Ezért a vállalatok, akik nagyobb szintű befolyást akarnak az ügyfelek felett, valószínűbb, hogy figyelmen kívül hagyják a szabványokat, azonban a helyzet nem ilyen egyszerű.

Ahhoz, hogy mellőzni tudjuk a szabványokat, agresszív viselkedésre van szükség. Emellett elég nagy piaci részesedés is szükséges ahhoz, hogy a szabvány marginalizálódjon, vagy legalábbis ellene forduljanak, mivel nem csak egyvalaki, hanem sokan támogatják azt. A monopolista befolyáson keresztül a szabványokat nagyrészt a monopol helyzetben lévő szervezetek határozzák meg. A szabványok megváltoztathatók és kiterjeszthetők bármikor anélkül, hogy zavart okoznának. Azonban a hatalom felhasználása ilyen célokra a rivális vállalatokat tönkreteheti. Végül pedig ezt az ügyfelek bánják, akik ott vannak választási lehetőség nélkül, valamint az árazás illetve a frissítések üteme felett csekély befolyásuk van.

A szabványok és a nyíltság szimbiotikus kapcsolata

A szabványok a gyártófüggőség kiküszöbölésében játszanak szerepet. A választást segítik elő, és nagyobb piaci különbözőségre ösztönöznek. A szabványokkal szembeni ellenségességet nem csak a választási lehetőségek korlátozásából eredő pénzügyi érték motiválja, vagyis nem csak az ügyfelek „bebörtönzése”, hanem az is, hogy így közvetlenül a versenytársaktól tudnak bevételre szert tenni. A szoftverszabadalmak és az ún. szellemi monopóliumok itt jellennek meg veszélyes új elemekként, melyekre fontos odafigyelni. A szoftver világában ezek kíváncsiságot ébresztő jelenségekké váltak, mivel sokak számára félelmetesek, és vannak néhányan, akiknek hasznosak.

A szabadalmak, a nyílt szabványok és a szabad szoftver

A Microsoft elterjesztett egy de facto szabványt, és meg is védte azt, így csak annyit kellett tennie, hogy megőrizze a jogokat, hogy a versenytársaktól pénzt követelhessen. A Samba terjesztőket és felhasználókat vitathatóan egy olyan ígéret köti, melyet az Európai Bizottság a Microsofttal kötött megegyezésében határozott meg. Eszerint a dokumentáció megszerzésének költségei helyett szabadalmi díjakról beszélhetünk.

Hogyan tovább?

Összegzésképpen emlékeznünk kell arra, hogy a nyílt szabványoknak nem szabad magukat megadniuk, és nem szabad az interoperabilitás üres ígéretével helyettesíteni őket, ami nem összeegyeztethető mindazzal, amit a szabad és a nyílt forráskódú szoftver jelent. Sokan tiltakoznak, és azzal érvelnek, hogy az Európai Bizottságnak újból át kell gondolnia a döntését.