Bjarne Stroustrup a C++ tervezője és eredeti implementálója, valamint a “The C++ Programming Language” és a “The Design and Evolution of C++” munkák szerzője. Kutatási területei közé tartoznak a következők: elosztott rendszerek, tervezés, programozási technikák, szoftverfejlesztési-eszközök, illetve programozási nyelvek. Ezek mellett aktívan részt vesz a C++ szabványosításában is. Dr. Stroustrup a texasi A&M Egyetem mérnöki karának számítástechnikai professzora, illetve tagja a AT&T Labs-Research laboratóriumnak, a National Academy of Engineering szervezetnek, az ACM és az IEEE társaságoknak.

1. Mit jelent Ön számára az innováció?

Alapvetően egyetértek Edisonnal: “1 százalék inspiráció és 99% verítékes munka”. Sok ötlet jó, de csak kevés nagyszerű. Még a nagyszerű ötletek esetén is szükséges, hogy valaki sok munkával érvényesítse őket, illetve valaki számára hasznos eszköz váljon belőlük. Azt hiszem ezt nevezte Edison találmánynak, habár a lényeg az, hogy szükség van egy (vagy több) jö ötletre, ami kifinomult és valamilyen eszköz vagy rendszer formájában megtestesül; így lesz belőle igazi innováció. Az ötlet önmagában nem sokat ér. Csak gondoljuk meg, hogy milyen hosszú utat tett meg az atomok ötlete az ókori görögök óta, és hogy a számítástechnika meddig jutott a Turing-gép óta. És ez csak kettő a történelem legforradalmibb ötletei közül, így a 99% verítékes munka valószínűleg egy alulbecslés.

Én az innovációt nyilvánvalóan a technológiával kapcsolom össze a színtiszta tudomány vagy művészet helyett, habár nincs kétségem afelől, hogy általánosan igaz az, hogy annak érdekében, hogy egy ötlet több legyen egy jó ötletnél, komoly gondolkodásra, fejlesztésre és kísérletezésre van szükség.

2. Kik az ön kedvenc újítói?

Rendben, térjünk vissza a valósághoz és tekintsünk az innovációra megfoghatóbb módon. Nézzük azt a viszonylag kevés és egyszerű ötletet, melyekből a Unix kialakult, vagyis például azt, hogy kombináljuk a különböző feladatokat végrehajtó programokat karakterfolyamok használatával.” A Unix úttörői, McIlroy, Thompson, Ritchie, Aho, Kernighan, Feldman, Morris és sokan mások, egy rendszert és ehhez kapcsolódó ötletek készletét hozták létre, melyek jelenleg is tovább élnek legtöbb szoftver alapú rendszerünkben.

3. Ön szerint mi az elmúlt három év legígéretesebb innovációja?

Erre nehéz válaszolni. Egy nagy siker hozzávetőlegesen 15 évig jár gyerekcipőben, mielőtt nagyon sikeressé válna. A legnagyobb jelentőségű a programozás és szoftver-rendszerek területén az a többmagúság. Most már komolyan el kell kezdenünk foglalkozni a finomszemcsés konkurens viselkedéssel, és ebben sohasem voltunk túl jók.

Van egy fényképezőgépem, egy mobil telefonom, egy MP3 lejátszóm és egy laptopom. Nyilvánvaló, hogy ezek valamikor majd egyesülnek. Ezt már láthatjuk is: a múlt héten valaki Amszterdamban egy augusztusi, kanadai előadásom felvételét lejátszotta nekem az iPodján. Olyan kütyüt akarok, ami minden feladatban jó, ahelyett, hogy kompromisszumot kössek egy középszerű megoldással, ami viszonylag nagy. Például amíg a mobil telefonokban lévő fényképezőgépeket 3 megapixeles felbontás és csapnivaló lencsék jellemzik, addig kameraként nem állják meg a helyüket.

Ez a két példa nagyon jó. Nem egyedi innovációk, de sok innovációnak az eredményei, és további innovációkat inspirálnak. A tervezés, vagyis az esztétikai szempontok fontosak lesznek. Én nagyon szeretem az egységes, funkcionális és szép tervezéseket. A szép és funkcionális rendszerek megszámlálhatatlan kis innovációt és finomítást tartalmaznak. Ezek felett könnyű elsiklani, mert nagyon könnyen hozzájuk szokunk, és természetesnek vesszük őket. Például a zuhanyfüggönyök merevítői évtizedekig egyenesek voltak, és párhuzamosan futottak a zuhanykabinnal ezzel megakadályozva a víz kicsobbanását. Ez ahhoz vezetett, hogy a legtöbb ember könyökének szó szerint kevés volt a hely, amíg egy zseni ki nem találta, hogy a merevítők kifelé íveljenek, ami egy brilliáns ötlet volt. A víz kicsobbanását felfogja a függöny, így visszafolyik a zuhanyzóba, ez pedig kicsit megkönnyíti néhány száz millió ember életét.

4. Mi kell ahhoz, hogy valaki sikeres újítóvá váljon?

Megfelelő műszaki tanulmányi háttér, gyakorlati érzék, kitartás, türelmetlenség a dogmákkal szemben, merjen számítható kockázatot vállalni. Sok esetben szükséges az esztétikai érzék is, ami a meglévő megoldásokat elégtelennek tartja, az innovációt pedig elősegíti. Nem lehet a valóságtól elvonatkoztatva innovációt végrehajtani, minden innováció válaszadás a problémákra.

Szerintem az idealizmus is gyakran szerepet játszik. Azokat, akik csak maguknak dolgoznak, a rövidtávú pénzkereseti lehetőségek vagy a vállalati ranglétrán való feljebbmenetel könnyen elterelheti őket.

5. Milyen árat kell azért fizetnünk, hogy újítókká váljunk?

Ahhoz, hogy technológiai területen váljunk újítóvá, komoly műszaki végzettséggel kell rendelkeznünk, és kemény munkát kell végezni az ötletek fejlesztése során. Szó szerint szakbarbárrá válunk. Ez nagyszerű, és gyakran olyan vonzó tulajdonságokat is maga után von, mint például a megbízhatóság, a kitartás, és a még nem bizonyított ötletekkel szembeni szkeptikus attitűd. Sajnos ezek nem egyetemesen elismert tulajdonságok – különösen nem a technofóbok körében – tehát társadalmi értetelemben lehet ára annak, ha valaki újítóvá válik. Emellett a technikai részleteknek komoly időt kell szentelni és erőfeszítéseket tenni, melyeket a vezetők, vagy általában az emberek gyakran nem értékelnek, még akkor sem, ha az életük vagy megélhetésük függ tőle. Másrészt számos felmérés szerint a mérnökök a társadalom legstabilabb helyzetű és legelégedettebb csoportjai közé tartoznak, így talán túlreagáljuk a negatív szempontokat.

6. Milyen jutalom jár az újítóknak?

Elégedettség azzal kapcsolatban, hogy valamivel hozzájárultak a világ innovációihoz, néha pedig társadalmi státusz és jólét is. Azon sikeres újítók legtöbbje, akikkel találkoztam, kiterjedt baráti és kollegális hálózatot alakított ki, ezek a kapcsolatok pedig életre szólóak. Szerintem az újítókról alkotott magányos farkas elképzelés igen félrevezető. A legsikeresebb újítók legtöbbje különleges emberek társaságának középpontjában van.

7. Ön szerint mi a sikeres innováció 3 kulcskritériuma?

Kíváncsiság, kitartás és persze szerencse.

8. Mit tanácsol olyan fiataloknak, akik maguk is újítókká akarnak válni?

Először is szerezzenek diplomát egy műszaki területen, – tudományos vagy mérnöki – azután tegyenek szert egy kis gyakorlati tapasztalatra, és próbáljanak ötletekkel hozzájárulni a működő termékekhez. Kicsit az olyan esztétikai területekbe is kóstoljanak bele, mint például az irodalom, az építészet, a lakberendezés, a képkompozíció.

9. Ön szerint hogyan hozhatunk létre olyan kultúrát, ami az innovációt támogatja és fenntartja?

Ez nehezebb, mint amilyennek tűnik. A legtöbb kultúra nagyraértékeli és bátorítja a szabályszerűséget, a megjósolhatóságot, ha a megfelelő válaszokat adják a konvencionális kérdesekre, a hatalom tiszteletét, ha nem pazaroljuk az időt a tárgyhoz nem tartozó dolgokra stb. Ez különösen igaz az oktatásra. A legnagyobb innovációk gyakran erednek abból, hogy nem konvencionális kérdéseket teszünk fel, és keményen dolgozunk azon, hogy megtaláljuk az elegáns válaszokat.

Tolerálnunk és bátorítanunk kell az embereket, ahogy A.G. Bell is mondta, hogy “belevégjanak a dolgok sűrűjébe” újból és újból a tanulmányaik és karrierjük során. Túlzottan szeretjük azt, hogy meghatározott feladatokat adunk az embereknek, és ezáltal rövid-illetve középtávú célok kitűzésére sarkalljuk őket. Néha csak úgy kedvtelésből kell helyet teremteni egy feladat, egy projekt, egy kurzus elvégzéséhez, és kell, hogy legyen jutalom azért, ha valami szokatlannal rukkolunk elő. A kultúra gyorsan ellaposodik, ha a legnagyobb jutalmakat tipikusan olyanok kapják, akik sosem kockáztatnak és sosem térnek el a rájuk rótt feladattól.

10. Ön szerint mi az, ami megállítja, vagy legalábbis lelassítja az innovációt?

A sok meghatározott feladat, a szoros határidők. Az általános irányvonal hiánya, a határidők hiánya. A jutalmak hiánya, és a triviális jutalmak. Ha hangsúlyt fektetnek arra, hogy csupán néhány ember kapjon hatalmas, életet megváltoztató, pénzbeli jutalmakat. Ha hangsúlyt fektetnek arra, hogy bizonyos elmozduljanak a műszaki feladatoktól a menedzsment felé.

10+1. Ön szerint meg lehet tanulni, hogy hogyan váljunk újítókká? Ha igen, hogyan?

Szerintem ezt már láttam megvalósulni. A Bell Labs-ben a műszaki menedzserek és a rangidős kutatók gyakran sok időt töltenek az új kutatók tanításával, tanácsadásával. Szerintem az innovációnak sokkal inkább megfelelnek a kétszemélyes megbeszélések, mint az osztályterem. Emellett, nem feltétlenül ugyanazt a sikeres innovációt követelik meg az iparág bizonyos részein, vagy más kutatásokban, mint amit egy területen vagy egy vállalatnál. Döntő szerepű lehet, hogy különböző témák ötvözetét kiválasszuk, amin dolgozhatunk, mint például a rövid távú, hosszú távú, kockázatos, “könnyen leszakítható gyümölcs”. Nem hiszem, hogy az innováció személyesebb szempontjait, mint például az előre számítható kockázatok vállalalása, állhatatosság és kíváncsiság, meg lehet tanítani, legalábbis a felnőtteknek nem.