A fő specifikáció az OOXML 1.0 (azaz ECMA 3776). A további három változathoz nincs elérhető specifikáció, de egy francia fejlesztő, Stephane Rodriguez összegezte őket egy hozzászólásában, amit néhány kulcsfontosságú kérdéssel kapcsolatban tett közzé. Ezek közé a kérdések közé tartoznak a szellemi tulajdonnal kapcsolatos jogok, ellentmondások más szabványokkal és hasonló kérdések, melyeket a nemzeti testületek vetettek fel az OOXML ISO szabvánnyá nyilvánítása ellen. Mind a Microsoft képviselői mind az ECMA elkerüli ezen OOXML-lel kapcsolatos ellenvetések tárgyalását. A Microsoft azt szeretné, ha a szakértőkre bíznák a szabvánnyányilvánítás folyamatát, és kijelenti, hogy a vitának kizárólag technikai természetűnek kellene lennie. A vita elkerülésének módszere az is, hogy összezavarják a szabványosítási folyamatot az OOXML bizonyos funkcióinak érvénytelenítésével.

A Microsoft még nem tette nyilvánossá az OOXML migrációs leképező táblákat, habár az OOXML egy migrációs formátum. A vállalat tovább ködösít azzal is, hogy homályos utalásokat tesz arra, hogy a jövőben néhány régebbi, bináris formátumra vonatkozó információt hoz nyilvánosságra a versenytársak részére. Kimondottan az érintett szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos kettősség váltja ki azt a hatást, hogy nem lesz olyan nyílt forráskódú fejlesztő, aki a bináris formátumú dokumentumok (.doc, .xml, .ppt) Office Open XML formátummá való konvertálásában részt kívánna venni, és a tulajdonosiszoftver-fejlesztők közül is csak néhány ilyen akad.

A Microsoft még mindig az egyesült államokbeli szövetségi trösztellenes ügy ítéletének rendelkezései alatt áll, mely alapján a vállalatnak nyilvánossá kell tennie bizonyos köztesréteg API specifikációkat, ennek ellenére még nem jelentette meg a specifikációt az Office natív fájltámogató API-k által használt köztes fájlformátumok számára. Ez további akadályokat hoz létre.

Az olyan jellemzők, mint például a Microsoft Office OOXML fájlformátum DRM-mel, a Sharepoint tagek, jelszavak, Devmode függőség (ez egy eljárás, amit a Windows információkezelésre használ a nyomtatókkal és képernyőbeállításokkal kapcsolatban), GUID (az UUID szabvány tulajdonosi Microsoft Windows és .Net implementációja olyan alkalmazásokhoz, melyek az operációs rendszeren belül koordinálják és azonosítják az erőforrásokat), migrációs tagek, VBA makrók, és más rejtett rendszerfüggőségek hatékonyan megakadályozzák a versenytárs alkalmazásokat, sőt még más operációs rendszereket is, abban, hogy teljes interoperabilitást valósítsanak meg, ugyanakkor ezek a jellemzők az OOXML-t a Microsoft környezethez kötik.

További példa lehet a Microsoft szoftverfüggőségre, hogy a „Disable Features Not Supported by Target Browser” (a böngésző által nem támogatott jellemzők letiltása) jellemzőt arra tervezték, hogy az Internet Explorer különböző verzióihoz optimálisan illeszkedjen, és nem veszi figyelembe az Internet Explorer fő versenytársait, a Mozilla Firefoxot és az Operát.

A „Disable Features Incompatible with Earlier Word Processing Formats” (korábbi szövegszerkesztő formátumokkal inkompatibilis jellemzők letiltása) jellemző világosan kijelenti, hogy az OOXML csak a Word 97-2003 igényeit veszi figyelembe. Minden jel arra utal, hogy ez egy arra irányuló trükk, hogy a Microsoft minden, régi formátumokban létrehozott korábbi dokumentum, minden újonnan létrehozott dokumentum felett megtartsa az ellenőrzést, illetve azok felett, melyeket át lehet "nyomni" a Microsoft Office saját XML formátumán. Mivel számos Office 2007 jellemző nincs az ECMA specifikációban lefektetve, a versenytársaknak esélyük sincs arra, hogy megfelelő módon használják az ily módon „bezárt” adatokat. Konkrétan, a specifikáció érvénytelenített részei tartalmaznak olyan rejtett paramétereket, amik a Microsoft Office-ban készült fájlok állandó részei lesznek. Ezek a nem dokumentált kiterjesztések és rejtett API-k a monopólium fenntartásának és kiterjesztésének folyamatosan megjelenő sémái. Ez megint csak akadály, nem pedig nyílt szabvány.

Az ellenvetések gazdasági, nem pedig technikai természetűek

Az ISO státusz elnyerésének lényege gazdasági természetű, nem csupán technikai. Az ISO elsősorban azt tekinti céljának, hogy csökkentse a nemzetközi kereskedelem előtt álló felesleges akadályokat, és egyenlő versenyfeltételeket nyújtson a verseny növekedése érdekében. A Microsoft OOXML akadályokat emelne a kereskedelem elé azáltal, hogy egyetlen gyártó irodai csomagja – a Microsoft Office – ISO státuszt kapna. A Burton Group 37 oldalas jelentése az OOXML-ről és az Open Document Formatról kiemelte, hogy „ha reálisan nézzük, nem valószínű, hogy más gyártó megpróbálja majd az OOXML-t kihasználni azért, hogy egy teljesen versenyképes alternatívát hozzon létre a Microsoft Office-szal szemben, mivel jelentős erőforrásokra lenne szükség, valamint nagyon magas eladási darabszámra a törekvés tartósan jövedelmezővé tételéhez.”

Csupán az a tény, hogy egy vállalat de facto monopólium, és sokféle dokumentumformátumot nyújt, nem jogosítja fel arra, hogy teljhatalmú joga legyen egy ISO szabvány felett egyszerűen azért, mert ezeket a formátumokat XML-alapú formátumba önti. Az ISO nemzeti testületeknek nem szabad engedniük, hogy a Microsoft domináns pozícióra tegyen szert egy iparágban egyetlen fájlformátumon keresztül.

Ideális módon az ISO szabványoknak egyetlen nemzetközi megoldást kellene képviselniük, amit minden ország alkalmazhat. Így globális szinten is fontos, hogy mi jellemzi az ISO szabványt, és ezen jellemzőkön keresztül a szabványt az érintett iparágak és más piaci részvényesek hogyan használhatják és implementálhatják a lehető legszélesebb körben, az egész világon.” Az ISO szabványokat történelmileg a multinacionális és a több érdekeltet figyelembe vevő megközelítés szem előtt tartásával fejlesztették ki, melynek során a nyílt eljárások átláthatóságot teremtettek, és a konszenzus elvét alkalmazták.

Ez nem jellemző az OOXML-re. Egy gyártófüggő specifikáció ISO szabványosítási eljárása, melyből egyetlen vállalat húz hasznot, szemben áll az ISO céljával: „egy szabvány, egy teszt és egy megfelelőségi procedúra, amit mindenhol elfogadnak.” Ily módon az OOXML elfogadása hatékony módon kiterjesztené a Microsoft kizárólagos jogait a formátumra, mint szabványra, illetve a régi, elavult bináris formátumainak XML-lé történő konverziójára. A Microsoft azáltal, hogy megakadályozza, hogy a piac használja az OOXML-t, gátolja az interoperabilitást más irodai szoftvercsomagokkal, az OOXML-t pedig nem lehet majd implementálni, és függővé válik a Microsoft Windows operációs rendszertől.

Sőt, ez a felhajtás eltereli a figyelmet egy irodai dokumentumok számára kifejlesztett, jóváhagyott ISO szabványról, az iparág által támogatott Open Document Formatről, ami 2006. május óta egy elismert szabvány.

Genfben a buszközelekedés a bizalom alapján működik, és ez jellemzi az ISO-t is. Megvesszük a jegyet, és felszállunk. Jegy nélkül is felszállhatunk. Az OOXML már túl sokszor szállt fel jegy nélkül a buszra. Az OOXML egy hibás, nem kellőképpen átgondolt specifikáció. Sohasem implementálták, nem interoperábilis az irodai dokumentumok ISO/IEC 26300 szabványával, és inkább egy belső technikai specifikáció, nem pedig valami olyan, amit nemzetközi szabványnak terveztek. Ideje, hogy felszálljon egy ellenőr a genfi buszra, és leszállítsa az OOXML-t.