Már 2006-ban elkezdtek gondolkodni rajta, hogy a migráció helyett inkább mégis visszatérnének a Microsofthoz, de 2008 tavaszára megérett a helyzet és a döntés: 8 millió euró (kb. 2 millárd forint) értékben Microsoft licenceket vesznek, aminek keretében Vistát, Office 2007-et és Microsoft szerverszoftvereket implementálnak. De az egészet az óvodákban és az iskolákban kezdik, ott rögtön 400.000 euróért állítják helyre a „status quo-t”. Az indoklás viccesnek tűnik, de komoly: az óvodákban használatos Ravaszegerek (Schlaumaeuse) szoftver csak Internet Exprorer pluginnal működik, Firefoxszal nem. És állítólag, a Ravaszegerek szoftver annyira zseniális, hogy ez mindenképpen megéri. A Ravaszegerek gyártója különben tervezi a szoftver firefoxosítását 2009-re, elképzelhető, hogy 400.000 euróért még előbb is megcsinálta volna. Ja, és még hardverproblémák is voltak, egy óvodában ez bizonyára kritikus lehet. A döntéshozók azért mindenkit megnyugtattak, a Wienux fejlesztése nem áll le, csak éppen sehol nem fogják használni, illetve, ha valaki nagyon akarja, dual-boot-ban megkapja, aztán egy szava sem lehet.

A visszarendeződés ellenzői szerint a döntés észérvekkel és gazdaságilag teljesen megalapozatlan. A 2010-re lezáruló Vista migrációkor már megjelenik a Windows 7, ezen kívül a Vista nem tartozik a Microsoft legsikerültebb termékei közé, a Windows 7 marketingje már most beindult. Pont az óvodában kezdeni a windowsosítást, ahol valójában a Ravaszegereken kívül (bár lehet, hogy nagyon ravaszak) nincs ütközési pont és kompatibilitási probléma. Bár ott már van Wienux, ami ezek szerint az első számú közellenséggé lépett elő. A kettes számú az OpenOffice.org lehet, mert azt is gyorsan Office 2007-tel kell helyettesíteni, biztos a Ravaszegerek ragaszkodnak hozzá.

A stratégia hiánya égbekiáltó. Az átállás OpenOffice-ra és Linuxra az egész önkormányzaton belül saját döntés szerint ment végbe, az óvodákon kívül nem volt központi kényszer. Példaként, a migráció MS Office-ról OpenOffice-ra gépenként 62 euróra jött ki, és ez nem volt elég kezdeményező erőnek. Megjegyzem, 32.000-szer 62 az 2 millió euró, talán ez a bécsiek költségvetésében is megérződött volna.

Nagyon sajnálatos, hogy így történt, sőt, inkább szégyenletes, mert úgy érzem, hogy valójában a döntéshozók nem tanultak semmit az egészből, az elhatározások sorozata ugyanis pont erre utal. Azt viszont senki nem ellenezheti, ha mások tanulnak ebből, és ezt a tanulást akkor most a bécsiek finanszírozzák nekünk (bár európai pénz, végtére is). Meglátásom szerint az alábbi következtetések vonhatók le a történtekből:

• Migráció stratégia nélkül nem létezik. Nem lehet megengedni a migrációról való döntést egyéni szinten. Vagy van migráció vagy nincs.
• A migráció legfontosabb eleme nem a desktop. Bár abból van a legtöbb, és ha megszorozzuk 32.000-rel, akkor nagy összeg jön ki, de nem szabad ettől megrészegednünk. A legfontosabb a nyílt szabványokkal való konformitás és az időtálló architektúra.
• Át kell tekinteni, hogy a szoftvereink közül melyik konform a nyílt szabványokhoz, és ha van olyan, amelyik nem, akkor frissítéskor, váltáskor, új beszerzéskor ezeket kell a lista elejére venni.
• Egy saját disztribúció kifejlesztése nem biztos, hogy egy önkormányzat feladata. Vannak ere vállalatok, akik ezt profin el tudják végezni. A hardverproblémák azt mutatják, hogy a hardverbeszerzés nem összehangolt, vagy azt, hogy az önkormányzat belső szoftverfejlesztői nem tudnak lépést tartani a hardverek fejlődésével (lehet, hogy nem is az ő feladatuk). Meglévő disztribúció testreszabását el lehet végeztetni, sőt sokszor kell is (pl. oktatás számára), de alaposan meg kell fontolni, hogy mit veszünk alapul.
• Egy migráció utolsó lépése a desktop, valójában a szerveralkalmazásokat kell úgy elkészíteni, átírni, továbbfejleszteni, hogy azok minden kliensen működjenek, ez manapság mindennapos informatikai feladat. Persze vannak olyan vállalatok, akik ezt mindenáron gátolják: őket hívjuk innovációellenes vállalatoknak, és tőlük kell olyan messzire szaladni, amennyire csak lehet.
• Ha nyílt szabványokra és nyílt forráskódra migrálunk, akkor nem csak pénzt nyerünk, hanem szabadságot is. És az a mai informatika- és gyártófüggő világban nagyobb érték, mint bármi más, bele értve a költségeket is. Ha a vevő szabad, akkor ő dönti el, hogy mi történjen. És ha ésszel teszi, akkor szabad marad, és legközelebb is ő dönti el.
• A migrációt lépésekben kell végrehajtani, nem egyszerre. Létre kell hozni egy nyílt szabványú szoftvercsoportosulást és ezzel szemben állnak a régi, monolitikus rendszerek. A kettő között egyetlen hidat kell építeni: ezt kell védeni végig és ezt kell felégetni utoljára, és csak akkor, ha már nincs a másik oldalon semmi. Tilos federálni nem nyílt szabványú rendszerekkel, azaz tilos sok-sok hidat építeni a rendszerek között, mert ezek egyenként fognak felrobbanni: a híd egyik végét ugyanis nem a mi állásaink védik.
• em szégyen segítséget kérni, a szoftver magában nem omnipotens, a tudás az ami az, de az sajnos sosincs egyetlen helyen, és ez így természetes.

Dr. Szentiványi Gábor