Korábban jellemzőbb volt, hogy a Microsoft más vállalatok termékeit „lemásolta”, ahelyett, hogy megvásárolta volna azokat. Ez részben a vállalat fejlesztés által vezérelt kultúráját tükrözte, részben pedig a verseny keményvonalas megközelítését. Amikor a Microsoft így adott további jellemzőket meglévő termékeihez, mindig ingyen tette, hogy termékei még kívánatosabbak legyenek. Ennek gyakran az volt az eredménye, hogy ezen szolgáltatások eredeti fejlesztőinek ki kellett, vonulniuk a piacról, hiszen ki venné meg azt, ami ingyen is elérhető? Néha a motiváció sokkal elszántabb volt, mint például az Internet Explorer leállásával kapcsolatos fejlesztések esetén, illetve, amikor az IE-t a Windows részévé tették. Mindez akkor történt, amikor a Netscape azzal fenyegetett, hogy kritikus törést okoz a Microsoft által ellenőrzött személyi számítástechnikában.

Talán ez kissé ismerősen hangzik. Igen, a Google is hasonló forgatókönyvet követ, habár egy kedvesebb és lágyabb módon, ahogy újabb és újabb szolgáltatásait hozzáadja a már meglévőekhez, mindezt ingyen, és annak érdekében, hogy egyre nagyobb, reklámból származó bevételre tegyen szert. Ez azért zavaró, mert ha az a célunk, hogy bevételünk származzon a reklámból, nem pedig a technológiából, akkor nem feltétlenül hozunk létre nagyszerű technológiát. Azonban ahogy a Google egyre dominánsabbá válik, felmerül a kérdés, hogy ki tud majd hitelesen versenybe szállni vele ezen technológiák terén, hogy a folyamatos innováció biztosított legyen?

Ez egy problémás kérdés, a Microsoft múltbéli példája pedig nem feltétlenül enyhíti ezeket a félelmeket, hiszen ez a dominancia részben jó, részben pedig rossz dolgokat is eredményezett. Végül is, a Microsoft sikerének eredményeképpen létrejött egy sokkal olcsóbb, jellemzőkben gazdagabb és egységesebb desktop, mint amilyen létre jöhetett volna ugyanilyen gyorsan, más eszközökkel. És persze ha a verseny nem szűnt volna meg olyan területeken, melyek sokkal érdekesebb irányba fejlődhettek volna, akkor lett volna elegendő gazdasági ösztönzés másoknak, hogy ők is innovációt folytassanak? A trösztellenes szabályzó szervek az Egyesült Államokban (George W. Bush hivatalba lépése előtt) és Európában is (folyamatosan) időben cselekedtek és kezdtek el vizsgálódni, de ez mostanáig még nem nyilvánult meg olyan rendelkezésekben, melyek a szoftveróriásra gazdasági hatást gyakoroltak volna, vagy pedig piaci mozgásterét jelentős mértékben korlátozták volna.

Bill Gates nyugdíjba menetelével sokszor felvetődik ez a kettős hatás. Lényegében a vita arról szól, hogy Bill Gates és valamilyen szinten Steve Ballmer stratégiája jót tett-e a személyi számítástechnika iparágának, és a személyi számítógépek felhasználóinak? Előreláthatóan a legtöbben egyik oldalra sem állnak a kérdésben.

Mostanában persze a Microsoft sokkal nagyobb kihívással néz szembe, mint ahogy ez a múltban volt, ezt pedig részben a gyorsított felvásárolások listája is szemléltet: 2001 és 2004 között csak négy felvásárlást hajtottak végre, 2005-ben tizenkettőt, 2006-ban tizenkilencet, 2007-ben pedig tizenötöt. Dacára a Yahoo felvásárlás (eddig) meghiúsult hatásainak, a Microsoft idén már kilenc felvásárláson van túl.

Ha átnézzük a felvásárlások listáját, nagyon sokat megtudhatunk arról, hogy a Microsoft valóságképe hogyan változott az elmúlt években. A legutóbbi tranzakció, vagyis a Powerset felvásárlása azt követően, hogy Gates nyugdíjba vonult, jól mutatja, hogy mennyi minden megváltozott a Microsoft számára, azt, hogy a jövőben a versenytársak pozíciója a piacon hogyan változik majd, illetve azt, hogy a Microsoft új, kevésbé hatalommal teli piaci pozíciója hogyan segít majd az innováció és a verseny visszaállításában, ezek kiirtása helyett.

Hogy miért is? Mert úgy tűnik, hogy amikor a webről van szó, a Microsoft a Google-nak felel meg. Nem, ez nem azt jelenti, hogy bárki is azzal vádolná a Google-t, hogy olyan taktikákhoz folyamodik annak érdekében, hogy a keresőszolgáltatásokban domináns pozícióra tegyen szert, mint ami a Microsoftot a desktop piacának meghódításában segítette. Azonban a befolyás szempontjából, és abból a tényből kiindulva, hogy a Google 60%-os részesedéssel rendelkezik a keresőszolgáltatásokban, valamint az alkalmazott stratégiája alapján elképzelhető, hogy a Google ugyanolyan hatással lesz az innovációra, mint ahogy a Microsoft dominanciája hatott az operációs rendszerek terén.

Bizonyítékul szolgálnak például a látszólag egymáshoz nem kapcsolódó és ingyen elérhető szolgáltatások, melyeket a Google nyújt. A Google Alerts, ez a hasznos webkeresés, melynek beállítása csak néhány másodpercbe telik, valószínűleg eltörölte a szűrőszolgáltatások iparágat. Miért fizetnénk évente több ezer dollárt valamiért, amit ingyen is megkaphatunk? Vagy az e-mail esetén, észrevettük már, hogy a gmail címek száma milyen mértékben nő? További példa az RSS szindikáció. A listában szolgáltatások szolgáltatásokat követnek. Ezek nem feltétlenül felelnek meg az igényeinknek teljesen, de fontos, hogy ingyenesek, könnyen beállíthatóak, és könnyen megtanulhatók.

Ez egy igen kemény értékajánlat, ezt pedig senki sem tudja jobban, mint a Microsoft, aki már ezt eljátszotta a múltban, ugyanilyen hatékonyan. Habár a Google ígéretet tett arra, hogy nem fogja felhasználni piaci erejét, de ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül jót is cselekszik. A Microsoft által aki a Windows-hoz és az Office csomaghoz ingyenesen nyújtott szolgáltatásokhoz hasonlóan, milyen ingyenes szolgáltatásokat nyújt a Google? Amint elegen használnak egy szolgáltatást ahhoz, hogy elérjük a létrehozásának a célját, miért is fejlesszük azt tovább? Hol van abban az üzlet, ha egy nagyobb befektetés nem hoz nagyobb jutalmat a részvényeseknek? Ezért, még ha az elkövetett bűneink nem is felelnek meg a vállalat erkölcseinek, a mulasztásból származó vétkeink vonzóak lehetnek a józan ész számára.

Egy ilyen helyzetben a Microsoft még mindig hatalommal teli pozíciója a piacon a verseny fenntartásának eszköze lehet, mivel kevés más olyan piaci szereplő van, aki a Google-lel versenyezni tud annak kulcsfontosságú területein. Egy Microsoft döntés, mint például a Powerset felvásárlása, néha duplán olyan fontos lehet, mivel elősegíti, hogy egy adott technológia a kitűzött célja felé haladjon, ez pedig amúgy nem biztos, hogy megvalósulna, mivel jelentős időbeli, erőfeszítésbeli befektetésre, és technikai elkötelezettségre van szükség.

Így jutunk el cikkünk utolsó fontos részéhez, a szemantikus web témaköréhez.

A szemantikus web mindig is egy nagy kockázattal járó játék volt. A világot átalakítani a World Wide Web konzorcium által készített szabványokra egy nagy vállalkozás, ami fejlesztők felvásárlását váltja ki az egész világon. Sőt, a szemantikus web víziója önmagában nem a fejlődés egy és igaz útja, a web következő generációját számos módon megközelíthetjük, és ez csak az egyik. És még ezen általános fogalmi keretrendszeren belül is, sok olyan apróbb döntés van, melyeket máshogy is meghozhatnának.

Az első fázisában Berners-Lee hírneve és elkötelezettsége jelentős volt. Nehéz elképzelni, hogy egy ilyen elterjedtséggel büszkélkedő projektnek nincs víziója és megfelelő irányítása. Azonban a piaci terjedés eddig csak részben valósult meg, olyan területeken, mint például az egészségügy, ahol a szükségletek és a díjak jobban arányban állnak az igényekkel. Igaz, hogy vannak más vállalkozások is, akik visszakoztak (például a Powerset), mások pedig az érdekelt feleken keresztül olyan pozícióba kerültek, hogy az elkötelezettség előnyeit élvezhetik (mint például a Reuters, aki nemrég egy ingyenes internetes eszközt készített a weboldalak szemantikussá tételére, mindenki hasznára).

Ez a fajta implementáció azonban lassú, a végén ugyan sikeres lehet, talán más, kaotikusabb erőfeszítések veszik át a helyét, mint például a könyvjelzők létrehozása. Miért van szüksége a szemantikus webnek egy nagy szereplő támogatására, ahogy az értékesítő Wal-Mart is támogatta az RFID tageket. A válasz az, hogy szükség van olyanokra, akik legitimmé teszik a lehetőséget, így mások is észrevegyék, és levonják a következtetést, hogy megéri kockáztatni, és implementálni. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy szükség van valakire, aki megveszi az első telefont. Ennél optimálisabb, ha az első alkalmazó vásárol egy millió darabott, aztán pedig a hálózati hatás érvényesülésével mindenki csatlakozni akar.

Mi történik majd a Microsofttal és a szemantikus webbel? Nehéz megmondani. A Powerset a szemantikus webes technológia nyilvánvalóan egy új megközelítését nyújtja. Talán a Microsoft lépése csak kontárkodás, nem pedig egy jelentős és széleskörű változást jele. Talán, ahogy a Microsoft webszájtján (melyet archiválási célokból átalakítottak) a Live Search blogban is bejelentették, a fő cél egyszerűen az volt, hogy „tehetséges mérnököket és számítástechnikai nyelvészeket” szerezzenek be San Francisco-ban, melyek a Microsoft meglévő nyelvhasználati stratégiáját támogatni tudják. Ez és néhány szabadalom könnyen igazolhatja a 100 millió dolláros árcédulát. Most az a feladatunk, hogy elgondolkodjunk azon, hogy mi is a valódi stratégia.

Remélhetőleg ez annak a jele, hogy a Microsoft a szemantikus web irányába egy jelentős lépést tesz, illetve az erőfeszítések során vezetést és hitelességet nyújt majd. A keresés következő szintre fejlesztése egy hatalmas vállalkozás, ami nem valószínű, hogy megtörténhet ilyen hozzájárulás nélkül. És azon a szinten, ahol szabványok elfogadásán keresztül egy globális infrastruktúra iránti elkötelezettségre van szükség, nem valószínű, hogy mindez versenytársi nyomás megtörténhet.

Az innováció csökkent a hatékony irodai munkát segítő szoftvercsomagok és böngészők területén, amikor a Microsoft dominánssá vált ezeken a területeken, így a világ nem engedheti meg magának, hogy a keresés fejlesztése is évekig stagnáljon. Az innovációt a verseny hajtja, a Microsoftot pedig minden arra ösztönzi, hogy átadja a helyét a Google-nak.

Ez egy jó dolog, vagy legalábbis az lehetne. A Google egy nagyszerű vállalat, de mint bármilyen nagyszerű vállalatnak, neki is szüksége van nagyszerű versenytársakra, hogy a csúcson tartsák. Azonban ahhoz, hogy egy domináns szereplő versenytársává váljanak, nagy vállalatokra van szükség. A Yahoo úgy tűnik mellékvágányra sodródik, ez pedig azt jelenti, hogy egy ideig ez a versenytárs a Microsoftnak lesz, vagy pedig nincs senki, aki helyt tudna állni.

A kérdés az, hogy hogyan? Ha meglátogatjuk a Microsoft szájtját, egy szürke képernyő üdvözöl a Silverlight telepítésének felugró ablakával. Ez lesz a Gates-et követő kereső szolgáltatással kapcsolatos megközelítés, egy olyan erőfeszítés, mely az új Microsoft ekorendszert hozza létre? Vagy pedig ez a versenyhez illő, felvilágosultabb hozzáállás lesz, mely egyenlő esélyeken alapuló teret nyújt a nyílt szemantikus webes szabványok elfogadásán keresztül, és a Microsoft az ezeken a szabványokon alapuló megoldások alapján kíván versenyezni?

Most az a feladatunk, hogy várjunk, és majd meglátjuk, hogy a Gates-et követő világ egy olyan új világ-e, mely az innovációt és a versenyt visszahozza, vagy pedig a régi világ folytatódik a régi szabályokkal?